T-bonsai&cacti
avagy a tűrelem bonsait terem
Drótozás:
Pozsgások magvetése, palánta nevelése:
Mammaillaria prolifera és Euphorbia leuconeura magvetése.
A magvetés sikerének legfontosabb tényezője az egészséges mag és hogy azok mennyi ideig örzik meg csirázóképességüket (növényfajonként változó). Azonkivűl szükség van egy keltető edényre, amelynek mélysége legalább 7cm legyen és ebben a föld magassága ne haladja meg a 6cm-t. Ebbe kerűl alúl a jó tápértékű és laza szerkezetű kerti virágföld (mely friss trágyát nem tartalmazhat) 3,5cm vastagságban és erre jön a 2cm homokréteg, amiben történik a tulajdonképpeni vetés, majd innen a gyökerek a virágföldbe hatolnak és táplálékot vesznek fel, miután a sziklevelek általi táplálás megszünik. A magokat egyszerüen a homok felületére szórjuk sorokban és ezt betakarjuk max. 0,5cm-es homokréteggel (a vastagság a mag átmérőjének kétszerese kell legyen).
Az 5,5cm-es földet és homokot a vetés elött jól át kell nedvesiteni, ami a takaróréteget is át fogja nedvesiteni majd. Öntözni nem kell, mert kimoshatja a parányi vékonyan takart magokat. Végül letakarjuk egy üveglappal, hogy magas páratartalmat biztositsunk, de ne feledkezzünk meg a rendszeres szellőztetésről. Szobahőmérsékleten kell tartani a vetést és nem direkt fényben. Ha túl erős a napfény, akkor újságpapirral boritsuk az üveget.
Ezután semmit sem kell tenni, mint várakozni és a homok felszinét nedvesen tartani, ha kiszáradna. A kelésnek átlagosan két hét múlva kell megtörténnie, de ez is növényfajonként változó.
A középső képeken a kikelt növények háromhetes stádiumban láthatóak. A kutyatej esetében az első pár levél a sziklevél. Ha túlságosan mélyre ültettük a magokat előfordulhat, hogy a sziklevelek nem tudnak a feszinre tőrni, ami a növények pusztulásához vezet.
Az utolsó képeken a növények hathetes stádiumban vannak, jól látható a növekedés. A kutyatej esetében megjelennek az első lomblevelek, amelyeken már jól láthatóak a fajtajellegek (a levél formája és erezetének ezüstös bevonata) a sziklevelekkel ellentétben. A kaktuszoknál megjelennek a tövisek és a testen szemölcskezdemények kezdnek kialakulni, hiszen adott esetben egy szemölcskaktuszról van szó.
A pikirozás, vagyis a magoncok szétültetése külön edényekbe nyolc-kilenc hetes stádiumban kell, mikor elérik az öt-tiz centiméteres magasságot. Fapálcikával benyulunk a növény alá és megbillentve azt kielemljük a növényt. Majd az új közegben lyukat fúrunk a pálcikával és abba helyezzük bele a kis növényt.
Törzsjavitási módozatok:
Áltörzs:
Tanuki.
Egyetlen bonsai alkotása két különböző, egy élő, másik halott növényi anyagból. Egy elhalt és érdekes formájú törzs ami tulajdonképpen a leendő bonsai középpontja és egy fiatal, általában boróka vagy örökzöld bokros növény összeillesztéséről van szó. Jelentése az lehet, hogy "nem az aminek tűnik", a tanuki jelentése japán népmese alapján egy csaló borz, mely buddhista papnak felöltözve megtéveszti a gazdákat és ételt meg pénzt csal tőlük, mindez azért sikerül neki, mert nem az aminek tűnik... Nyugati megközelítésben Phoenix bonsai vagy phoenix oltás, mely olyan mint a főnix madár mely még csodálatosabban születik újjá saját hamvából.
A törzs metszlapja a beállítás után párhuzamos kell legyen az edény aljával (mert egy sima kőlapra fog kerülni, ha súlyos törzsről van szó és még dróttal is rögzítjük ha kell). Minél kevesebb része kell a földben legyen a rothadás miatt, de mindenképpen kell takarja a föld azt. Ugyanis legnagyobb ellensége a víz és nedvesség, előfordulhat hogy rothadni kezd tőle. Főleg a törzs aljára érvényes ez, mely érintkezik a földdel. Esetleg lehet tartósítószerekkel kezelni. Nem alkalmas mindenféle törzs, mert nagyon kemény kell legyen, ezért erre ugyancsak az öreg boróka törzsek alkalmasak. Természetileg csavarulatos, fehér és nagyon tartós, kemény. Megnehezíti a faragást, viszont sok ideig eláll. Úgy kell összeválasztani az élő és élettelen anyagot, azok formáját és fajtáját, hogy harmonizáljanak és természetesnek hassanak.
Első lépés az elhalt törzs üregének kialakítása, olyan vastagot, hogy beleférjen az élő hajtás, beleértve az ágak oldalkijáratainak is a kialakítását..."Az élet vonalának" látszani kell, elülnézetben kell látható legyen, amint a földből kijön az élő fa vékony szára és behatol az elhalt törzsbe, tehát ennek figyelembevételével kell kialakítani az üreg vonulatát.
Az elhalt törzs üregébe illesztett fiatal növényt beleszegzik, csavarozzák vagy ragasztják, hogy megálljon, míg meg nem vastagodik annyira hogy benne maradjon. Én véleményem szerint, hogy elkerüljük az élő növény sanyargatását átlyukasztással a drótozást is lehet alkalmazni rögzitésként egyszeűen körbecsavarással, mint amikor egy hajtás alakját akarjuk megadni vele normális bonsaiok esetén.
El kell telnie 3-5 évnek mire kiállíthatóvá válik a fa, addig a drót úgyis eltávolítódik.
Továbbá mint a hagyományos bonsaioknál, ágak drótozása, metszése...és két évig nem kell átültetni. A csavarozást, drótozást legtöbb esetben már egy év múlva is el lehet távolítani.
Az első növény az én próbálkozásom, a másik kettő pedig általam fotózott fák a budapesti TIT bonsai-stúdió kiállításán.
Yamadori:
Yamadorizás esetén arra kell törekedjünk, hogy mindent elkövessünk a fa megmaradása érdekében. Ezért én nem műanyag zacskóban hoztam haza a növényt és néhány marék földet a gyökérzet mellől, hanem egy műanyag cserepet vittem némi homokos kerti földdel, hogy azonnal elültethessem a növényt amint kivettem. Ez előtt viszont, tudniillik a gyertyánnak karó gyökere van, ezt eltávolítottam az elágazási zóna alatt, ahol az oldalágak megjelennek és ezek nagyon fontos végei, a hajszálgyökerek, melyek már nem ágaznak el és az ezeken elhelyezkedő gyökérszőrök, melyek felveszik a vizet és az ásványi anyagokat. A gyökér karó részének a növekedésben és a raktározásban van szerepe, ez kiújulhat és megint el kell távolítani ugyanis nem fog elférni a bonsai edényben. Tehát a növényt kiemelés és metszés után el is ültettem és azonnal meg is öntöztem, így a gyökérzet egyáltalán nem volt kitéve a kiszáradás veszélyének és egyéb stressztényezőknek. Oldalgyökereket alig kellett eltávolítanom, nem voltak túl hosszúak és túl dúsak sem. Ha gazdagabb gyökérrendszerrel rendelkezik a növény, akkor egyszerre nem szabad nagyobb mennyiségtől megfosztani, hanem a fokozatosság elve alapján évről-évre kell rövidíteni és dúsítani az elágazásokat, míg megfelelő lesz a bonsai edényben.
Otthon mielőtt félárnyékos, kíméletes környezetbe helyeztem volna a sebeinek begyógyulása, regenerálódása idejére néhány olyan ágat távolítottam csak el amire egyáltalán nem lesz szüksége bonsainak való alakulásához. Ebben az évben a növényt nem is zaklatom többet, hagyom megerősödni, hogy jövőben erőteljesebb metszést végezhessek és esetleg bonsai edénybe is kerüljön. A fát idősebb korban elég már csak három évente átültetni.
Mindezt Márciusban bonyolítottam le, rügyfakadás előtt.
Három fázisa van a drótozásnak:
-első alkalommal a fa stílusának eldöntése után megadjuk a formáját, beállítjuk a törzset és megadjuk az ágak irányultságát a különböző vastagságú drótokkal. A drót annyira kell vastag legyen az adott ágakon illetve törzsön, hogy beállítás után ne ugorhassanak vissza ellenállásuk következtében.
-második alkalommal az ágakkal foglalkozunk, az ágak minden egyes meghatározó részletét a megfelelő méretű, de vékonyabb drótokkal beállítva. Ne legyen szoros a drótozás, hiszen a vékonyabb drót intenzívebben és hamarabb belevágódik a fába, hiszen a feltett drótot rajta kell hagyni egy évet, hogy rögzüljenek az elágazások. Ha pedig túl laza, akkor nem tudjuk irányítani megfelelően az adott ágakat a kívánt formába.
-a harmadik alkalommal már csak a kis szépséghibákat küszöböljük ki nagyon vékony dróttal, mely csak alig látható és ezzel gyakorlatilag a fa formája kész kell legyen.
A technika az indításkor a következő: a drótot hozzáfogjuk a törzshöz és a másik kezünkkel csavarjuk a törzs köré, majd a továbbiakban végig tartjuk a drótozott fás részt csavarás közben, hogy nehogy kitörjük az ágat. Ha ugyanazon helyen több drót is kell legyen akkor a vékonyabbat mindig a vastag mellé párhuzamosan csavarjuk.
Egy szál drót mindig két szomszédos ágat kell lerögzítsen, így biztosabb és több lesz a rögzítési pont.
A formálást több és fokozatos hajlítási mozdulatokkal érjük el, ha hirtelen meredek ívű hajlításokat akarunk, akkor jó esély van arra, hogy eltörik az ág.
-első alkalommal a fa stílusának eldöntése után megadjuk a formáját, beállítjuk a törzset és megadjuk az ágak irányultságát a különböző vastagságú drótokkal. A drót annyira kell vastag legyen az adott ágakon illetve törzsön, hogy beállítás után ne ugorhassanak vissza ellenállásuk következtében.
-második alkalommal az ágakkal foglalkozunk, az ágak minden egyes meghatározó részletét a megfelelő méretű, de vékonyabb drótokkal beállítva. Ne legyen szoros a drótozás, hiszen a vékonyabb drót intenzívebben és hamarabb belevágódik a fába, hiszen a feltett drótot rajta kell hagyni egy évet, hogy rögzüljenek az elágazások. Ha pedig túl laza, akkor nem tudjuk irányítani megfelelően az adott ágakat a kívánt formába.
-a harmadik alkalommal már csak a kis szépséghibákat küszöböljük ki nagyon vékony dróttal, mely csak alig látható és ezzel gyakorlatilag a fa formája kész kell legyen.
A technika az indításkor a következő: a drótot hozzáfogjuk a törzshöz és a másik kezünkkel csavarjuk a törzs köré, majd a továbbiakban végig tartjuk a drótozott fás részt csavarás közben, hogy nehogy kitörjük az ágat. Ha ugyanazon helyen több drót is kell legyen akkor a vékonyabbat mindig a vastag mellé párhuzamosan csavarjuk.
Egy szál drót mindig két szomszédos ágat kell lerögzítsen, így biztosabb és több lesz a rögzítési pont.
A formálást több és fokozatos hajlítási mozdulatokkal érjük el, ha hirtelen meredek ívű hajlításokat akarunk, akkor jó esély van arra, hogy eltörik az ág.
Pozsgások magvetése, palánta nevelése:
Mammaillaria prolifera és Euphorbia leuconeura magvetése.
A magvetés sikerének legfontosabb tényezője az egészséges mag és hogy azok mennyi ideig örzik meg csirázóképességüket (növényfajonként változó). Azonkivűl szükség van egy keltető edényre, amelynek mélysége legalább 7cm legyen és ebben a föld magassága ne haladja meg a 6cm-t. Ebbe kerűl alúl a jó tápértékű és laza szerkezetű kerti virágföld (mely friss trágyát nem tartalmazhat) 3,5cm vastagságban és erre jön a 2cm homokréteg, amiben történik a tulajdonképpeni vetés, majd innen a gyökerek a virágföldbe hatolnak és táplálékot vesznek fel, miután a sziklevelek általi táplálás megszünik. A magokat egyszerüen a homok felületére szórjuk sorokban és ezt betakarjuk max. 0,5cm-es homokréteggel (a vastagság a mag átmérőjének kétszerese kell legyen).
Az 5,5cm-es földet és homokot a vetés elött jól át kell nedvesiteni, ami a takaróréteget is át fogja nedvesiteni majd. Öntözni nem kell, mert kimoshatja a parányi vékonyan takart magokat. Végül letakarjuk egy üveglappal, hogy magas páratartalmat biztositsunk, de ne feledkezzünk meg a rendszeres szellőztetésről. Szobahőmérsékleten kell tartani a vetést és nem direkt fényben. Ha túl erős a napfény, akkor újságpapirral boritsuk az üveget.
Ezután semmit sem kell tenni, mint várakozni és a homok felszinét nedvesen tartani, ha kiszáradna. A kelésnek átlagosan két hét múlva kell megtörténnie, de ez is növényfajonként változó.
A középső képeken a kikelt növények háromhetes stádiumban láthatóak. A kutyatej esetében az első pár levél a sziklevél. Ha túlságosan mélyre ültettük a magokat előfordulhat, hogy a sziklevelek nem tudnak a feszinre tőrni, ami a növények pusztulásához vezet.
Az utolsó képeken a növények hathetes stádiumban vannak, jól látható a növekedés. A kutyatej esetében megjelennek az első lomblevelek, amelyeken már jól láthatóak a fajtajellegek (a levél formája és erezetének ezüstös bevonata) a sziklevelekkel ellentétben. A kaktuszoknál megjelennek a tövisek és a testen szemölcskezdemények kezdnek kialakulni, hiszen adott esetben egy szemölcskaktuszról van szó.
A pikirozás, vagyis a magoncok szétültetése külön edényekbe nyolc-kilenc hetes stádiumban kell, mikor elérik az öt-tiz centiméteres magasságot. Fapálcikával benyulunk a növény alá és megbillentve azt kielemljük a növényt. Majd az új közegben lyukat fúrunk a pálcikával és abba helyezzük bele a kis növényt.
Törzsjavitási módozatok:
2m-res, csökevényes ágrendszerű gyertyánból hogyan készithetünk bonsait?
A törzset levágjuk a piros vonal mentén, a megmaradt törzs kérgét eltávolitjuk, csak az oldalt kijövő hajtás képzeletbeli szárának vonalát hagyjuk meg. A lehámozott törzset sziklára emlékeztető módon megfaragjuk, majd fehérre festjük.
A végeredmény: egy a sziklához nőtt bonsai hatását kelti.
Áltörzs:
Tanuki.
Egyetlen bonsai alkotása két különböző, egy élő, másik halott növényi anyagból. Egy elhalt és érdekes formájú törzs ami tulajdonképpen a leendő bonsai középpontja és egy fiatal, általában boróka vagy örökzöld bokros növény összeillesztéséről van szó. Jelentése az lehet, hogy "nem az aminek tűnik", a tanuki jelentése japán népmese alapján egy csaló borz, mely buddhista papnak felöltözve megtéveszti a gazdákat és ételt meg pénzt csal tőlük, mindez azért sikerül neki, mert nem az aminek tűnik... Nyugati megközelítésben Phoenix bonsai vagy phoenix oltás, mely olyan mint a főnix madár mely még csodálatosabban születik újjá saját hamvából.
A törzs metszlapja a beállítás után párhuzamos kell legyen az edény aljával (mert egy sima kőlapra fog kerülni, ha súlyos törzsről van szó és még dróttal is rögzítjük ha kell). Minél kevesebb része kell a földben legyen a rothadás miatt, de mindenképpen kell takarja a föld azt. Ugyanis legnagyobb ellensége a víz és nedvesség, előfordulhat hogy rothadni kezd tőle. Főleg a törzs aljára érvényes ez, mely érintkezik a földdel. Esetleg lehet tartósítószerekkel kezelni. Nem alkalmas mindenféle törzs, mert nagyon kemény kell legyen, ezért erre ugyancsak az öreg boróka törzsek alkalmasak. Természetileg csavarulatos, fehér és nagyon tartós, kemény. Megnehezíti a faragást, viszont sok ideig eláll. Úgy kell összeválasztani az élő és élettelen anyagot, azok formáját és fajtáját, hogy harmonizáljanak és természetesnek hassanak.
Első lépés az elhalt törzs üregének kialakítása, olyan vastagot, hogy beleférjen az élő hajtás, beleértve az ágak oldalkijáratainak is a kialakítását..."Az élet vonalának" látszani kell, elülnézetben kell látható legyen, amint a földből kijön az élő fa vékony szára és behatol az elhalt törzsbe, tehát ennek figyelembevételével kell kialakítani az üreg vonulatát.
Az elhalt törzs üregébe illesztett fiatal növényt beleszegzik, csavarozzák vagy ragasztják, hogy megálljon, míg meg nem vastagodik annyira hogy benne maradjon. Én véleményem szerint, hogy elkerüljük az élő növény sanyargatását átlyukasztással a drótozást is lehet alkalmazni rögzitésként egyszeűen körbecsavarással, mint amikor egy hajtás alakját akarjuk megadni vele normális bonsaiok esetén.
El kell telnie 3-5 évnek mire kiállíthatóvá válik a fa, addig a drót úgyis eltávolítódik.
Továbbá mint a hagyományos bonsaioknál, ágak drótozása, metszése...és két évig nem kell átültetni. A csavarozást, drótozást legtöbb esetben már egy év múlva is el lehet távolítani.
Az első növény az én próbálkozásom, a másik kettő pedig általam fotózott fák a budapesti TIT bonsai-stúdió kiállításán.
Yamadori:
Yamadorizás esetén arra kell törekedjünk, hogy mindent elkövessünk a fa megmaradása érdekében. Ezért én nem műanyag zacskóban hoztam haza a növényt és néhány marék földet a gyökérzet mellől, hanem egy műanyag cserepet vittem némi homokos kerti földdel, hogy azonnal elültethessem a növényt amint kivettem. Ez előtt viszont, tudniillik a gyertyánnak karó gyökere van, ezt eltávolítottam az elágazási zóna alatt, ahol az oldalágak megjelennek és ezek nagyon fontos végei, a hajszálgyökerek, melyek már nem ágaznak el és az ezeken elhelyezkedő gyökérszőrök, melyek felveszik a vizet és az ásványi anyagokat. A gyökér karó részének a növekedésben és a raktározásban van szerepe, ez kiújulhat és megint el kell távolítani ugyanis nem fog elférni a bonsai edényben. Tehát a növényt kiemelés és metszés után el is ültettem és azonnal meg is öntöztem, így a gyökérzet egyáltalán nem volt kitéve a kiszáradás veszélyének és egyéb stressztényezőknek. Oldalgyökereket alig kellett eltávolítanom, nem voltak túl hosszúak és túl dúsak sem. Ha gazdagabb gyökérrendszerrel rendelkezik a növény, akkor egyszerre nem szabad nagyobb mennyiségtől megfosztani, hanem a fokozatosság elve alapján évről-évre kell rövidíteni és dúsítani az elágazásokat, míg megfelelő lesz a bonsai edényben.
Otthon mielőtt félárnyékos, kíméletes környezetbe helyeztem volna a sebeinek begyógyulása, regenerálódása idejére néhány olyan ágat távolítottam csak el amire egyáltalán nem lesz szüksége bonsainak való alakulásához. Ebben az évben a növényt nem is zaklatom többet, hagyom megerősödni, hogy jövőben erőteljesebb metszést végezhessek és esetleg bonsai edénybe is kerüljön. A fát idősebb korban elég már csak három évente átültetni.
Mindezt Márciusban bonyolítottam le, rügyfakadás előtt.
