T-bonsai&cacti
avagy a tűrelem bonsait terem
Amit gyakran kérdeznek...
Folyton vissza kell térni a gyapjastetvekre, mert folyamatosan felbukkanó, eléggé agresszív szívogató károsítók, melyeket ha nem észlelünk idejében akkor elég nagy károkat tudnak okozni féltve őrzött és gondosan gyarapított növényállományunkban. Időközönként egyenként át kell vizsgálni növényeinket, mert jól rejtőznek a növényi szervek találkozásánál, fiatal levélnyeleken, hajtáscsúcsokon és meg kell figyelni a talajt is tüzetesen, hiszen a szár tövi részén, a talajba lehúzódva is képesek fenntartani magukat, petecsomagokat lerakni, melyet vattaszerű, viaszos védőréteg borít be. Száraz ültetőközegbe érzik jól magukat, ezért törekedjünk arra, hogy a talaj minél többet legyen nyirkos állapotban. Évente kb. 8 generáció fejlődik ki. Egy nőstény 5 csomag petét rak le, melyek mindegyike akár 150 petét is tartalmazhat. Magas, egyenletes hőmérsékleten a lárvák néhány nap alatt kelnek ki és 1 hónap alatt érik el a kifejlett állapotot. A robbanásszerű szaporodás nyár végére éri el a tetőfokát és a legnagyobb kártételt ősz-tél eleji időszakban végzik. Mint a fiatal, mint a kifejlett egyedek a növények nedveid szívogatják, szívószerveiket a szövetbe mélyesztik gyengítve ezáltal a növények keringési rendszerét, ami a növények állapotának általános romlásához vezet. A tetvek eltávolítási módjairól korábbi bejegyzésben írtam, ha a talaj is fertőződött akkor azt mindenképpen le kell cserélni, különben a tetvek újra és újra visszamásznak a növényekre.
A talaj felszinén megjelenő fehér vattaszerű penészbevonat túlöntözés, túl magas páratartalom, zárt levegő vagy rosz talajminőség következménye.
Ha nagyobb felületekről van szó, akkor érdemes általános gombaölő szerrel lepermetezni a talajt. Szobai körülmények között a túl magas páratartalomnak a valószinűsége elenyésző inkább a túlöntözéstől és zárt levegőtől óvakodjunk, miközben a felső talajréteget levesszük és friss földdel pótoljuk azt. Ha a penészesedéstől mégsem szabadultunk meg, akkor valószinüleg a talaj rosz minőségéről van szó, ebben az esetben tavasszal ültessük új földbe a növényt.
Télen szobai teleltetés esetén mindig gondot okoz a páratartalom hiánya. Ilyenkor gyakorlatilag sivatagi körülmények állnak be ami jelentős lombvesztéssel, a fiatal csúcsok beszáradásával jár és gyakran a növény pusztulásához vezet. Eredmény van rá, de akkor hatásos ha szisztematikusan végezzük és lehetőleg együtt alkalmazzuk.
Ha van elegendő fény, akkor a növényeket kissé sűriteni lehet, mert együttesen növelik némileg a páratartalmat mikróklimájukban, lehetőleg egy tálcára kerüljenek, melynek aljára aprókavics réteg (fehér murva) kerüljön, melyek között mindig viz legyen ami párolog, de a vizszint soha ne érje a cserép alját. Ugyanakkor a növényeket igy együtt heti rendszerességgel permetezhetjük vizzel. Továbbá a fűtőtesten vizzel teli edény elhelyezve folyamatos párologtatást szolgál.
Ha van elegendő fény, akkor a növényeket kissé sűriteni lehet, mert együttesen növelik némileg a páratartalmat mikróklimájukban, lehetőleg egy tálcára kerüljenek, melynek aljára aprókavics réteg (fehér murva) kerüljön, melyek között mindig viz legyen ami párolog, de a vizszint soha ne érje a cserép alját. Ugyanakkor a növényeket igy együtt heti rendszerességgel permetezhetjük vizzel. Továbbá a fűtőtesten vizzel teli edény elhelyezve folyamatos párologtatást szolgál.
Öntözéskor tapasztalható, hogy a talajból elõjönnek apró fehér rovarok és szerte ugrálnak a felszinen, ezek az ugróvillás rovarok. Nem kárositják a növényt, leginkább a rothadó nyirkosságot kedvelik, korhadékevõk. Tehát jelenlétük valószinüleg a túlöntözésnek köszönhetõ.
Rovarölõ szerrel nem kell védekezni ellenük, elég szárazabban tartani a növényeink talaját vagy a kaktuszok esetében két öntözés között hagyni a talajt kissé kiszáradni.
Vegyes lombos erdők talaja ha elegendő nedvességet kap és trágyázzuk, ha nem is kiváló, de biztos termesztési lehetőséget nyujt. Azonban számolni kell a talaj többé-kevésbé savanyú kémhatásával, vagyis az enyhén savanyúságot kedvelő növények kerülhetnek erdei talajokba (pl: Rhododendron, Azalea, Ciklamen). A savanyúságot meszezéssel lehet csökkenteni (lugositani a talajt valamennyire) vagy nagyobb arányú kerti földdel keverjük el.
A fenyőerdők talajának fizikai sajátosságai nagyon kedvezőtlenek (sok nedvességet nyel el, azt sokáig megtartja, ha viszont kiszárad, porrá esik szét vagy kérget képezve keményedik meg), ehhez még nagy tápanyagszegénység is járul.
A fenyőerdők talajának fizikai sajátosságai nagyon kedvezőtlenek (sok nedvességet nyel el, azt sokáig megtartja, ha viszont kiszárad, porrá esik szét vagy kérget képezve keményedik meg), ehhez még nagy tápanyagszegénység is járul.
A kereskedelmi bonsaiok metszése nagy szakértelmet nem igényel, ugyanis a fa koronája viszonylag ki van alakitva, igy csak fenntartó illetve finomotó metszéseket kell végezzünk. A képen látható vonalak jól érzékeltetik, hogy felhőcskékhez hasonló alakzatokat kell megtartani vagy kialakitani. Azokat a hajtásokat amelyek ezeken a vonalakon kivűl esnek visszametszük két-három rügyre, miután a hajtás elérte a hat-nyolc leveles (rügyes) hosszúságot. A hajtáson maradt utolsó rügy fog kihajtani a leghamarabb, ebből kifolyólag a második vagy harmadik rügyet az szerint válasszuk meg, hogy milyen hosszú hajtásra van szükség a felhőcskén belűl és hogy milyen állású a rügy. Rendszerint föld felé néző, jobbos vagy balos állású rügy legyen, mert a belőle eredő hajtás növekedése nem lesz olyan intenziv mint egy felfele néző rügy hajtásáé és nem fog azonnal felfelé törni az új hajtás, ami jó, hiszen legtöbb esetben vizszintes ágakat szeretnének nyerni. A nemesitések során egyre különlegesebb növényfajták kerülnek a piacra és általában nagyon hamar népszerüvé is válnak.
Például a kaktuszok esetében a "cristata" tipus, ahol a növénynek a fajtajellege a taréjforma, mivel a csúcsi osztodó szövet nem sugárirányban képezi a sejteket, hanem két irányban jóval intenzivebben. A levéldisznövények esetében ilyenek a " variegata", "aureovariegata" tipusok, amelyeknél a levélben kevesebb a klorofillok száma, igy a zöld levél peremét fehér vagy sárga foltok övezik.
Előfordulhat, hogy a növény egy új hajtásán egy teljesen zöld levél jelenik meg, mert a növény, fajtajellege ellenére minél nagyobb mennyiségű klorofillsejt jelenlétére törekszik. Ezt a hajtást el kell távolitani, mert az összes többi elkövetkezendő levél ilyen lesz intenzivebb fotoszintézisre való törekvés miatt.
A cristata formájú kaktuszoknál is előfordulhat, hogy normális hengeres alakok nőnek ki időnként a taréjokból, ezek igy növekednek tovább, szintén el kell távolitani őket és estleg újraoltva, bőségesen tápanyagellátást nyújtva alakulhatnak vissza, a fajtajelleget tükrözve.
Például a kaktuszok esetében a "cristata" tipus, ahol a növénynek a fajtajellege a taréjforma, mivel a csúcsi osztodó szövet nem sugárirányban képezi a sejteket, hanem két irányban jóval intenzivebben. A levéldisznövények esetében ilyenek a " variegata", "aureovariegata" tipusok, amelyeknél a levélben kevesebb a klorofillok száma, igy a zöld levél peremét fehér vagy sárga foltok övezik.
Előfordulhat, hogy a növény egy új hajtásán egy teljesen zöld levél jelenik meg, mert a növény, fajtajellege ellenére minél nagyobb mennyiségű klorofillsejt jelenlétére törekszik. Ezt a hajtást el kell távolitani, mert az összes többi elkövetkezendő levél ilyen lesz intenzivebb fotoszintézisre való törekvés miatt.A cristata formájú kaktuszoknál is előfordulhat, hogy normális hengeres alakok nőnek ki időnként a taréjokból, ezek igy növekednek tovább, szintén el kell távolitani őket és estleg újraoltva, bőségesen tápanyagellátást nyújtva alakulhatnak vissza, a fajtajelleget tükrözve.
Néphiedelem, hogy a kaktuszok ha nem virágzanak az azért van, mert túl sok a sarj rajtuk és csak azokat leszedegetve érhetünk el virágzást. A kissé hozzáértők, akik kézbe vettek egy kaktuszokról szóló könyvet már tudják, hogy a kaktuszok virágzása szinte teljesen a teleltetéstől függ, azonkivül nem árt ha a növekedési időszakban jól tartottuk kaktuszainkat vizzel, tápoldattal és bőséges fénnyel.
A teleltetés lényege, hogy a növényt téli időszakban nyugalmi állapotba kell hozni, ezt úgy érhetjük el, hogy fajtól függően majdnem 0 'C-ra, 5-10 vagy akár 15 'C-ra csökkentjük le a környezetük hőmérsékletét. És ne feledjük, hogy miné hidegebb az átteleltetés helye, annál szárazabban kell a növényeket tartanunk.
A teleltetés lényege, hogy a növényt téli időszakban nyugalmi állapotba kell hozni, ezt úgy érhetjük el, hogy fajtól függően majdnem 0 'C-ra, 5-10 vagy akár 15 'C-ra csökkentjük le a környezetük hőmérsékletét. És ne feledjük, hogy miné hidegebb az átteleltetés helye, annál szárazabban kell a növényeket tartanunk.
Szinte minden kaktuszt előszeretettel szívogatnak a gyapjas tetvek, sőt gyorsan is terjednek. Előfordulhat, hogy nem vesszük észre fölülről, viszont a kaktusz tövét máris belepték, főleg ha eléggé bokros egyedről van szó. Ha nem vagyunk hajlandóak zárt térben rovarirtó szert használni (tegyük fel, hogy télen akarunk vegyszerezni és nem mehetünk ki a növénnyel a hidegbe) vagy egyszerűen nem találunk eléggé hatásos szert, akkor marad az egyenként való kézi eltávolítás (pl. szikével).Ennek sikeressége a fertőzöttségtől függ.
Ha csak néhány tetűt találunk, azt nem lesz nehéz eltávolítani és sok időbe sem telik. Csak éppen tüzetesen át kell vizsgálni a növényt, hogy egy sem menekülhessen meg, különben mire legközelebb ellenőrizzük, már megint lesz néhány.
Ha már eléggé el vannak terjedve, belepve egy sarjat sok gyapjú-fészekkel, a csúcsokon kis fiatal egyedekkel, akkor egyszerűbb lesz ha egyszerűen eltávolítjuk a fertőzött hajtásokat, feltéve ha ez nem ront a növény alakján vagy nem befolyásolja túlélését.
Ha már az egész kaktuszon el vannak terjedve és lehetetlen leszedegetni őket, ugyanakkor egyre esélyesebbé válik, hogy szétterjedjenek a környezet többi növényére, akkor nem marad más hátra, mint találni egy még érintetlen hajtást vagy amit még könnyen fel lehet szabadítani és azt leválasztani, meggyökereztetni, hogy lehessen a jövőben egy azonos növényünk.
A rovarirtó vegyszereknél arra is oda kell figyelni, hogy lehetőleg növényi kivonatok legyenek, mert a szintetikus anyagokat néhány faj rosszul viselheti, a hajtáscsúcsok leszáradhatnak.
Ha csak néhány tetűt találunk, azt nem lesz nehéz eltávolítani és sok időbe sem telik. Csak éppen tüzetesen át kell vizsgálni a növényt, hogy egy sem menekülhessen meg, különben mire legközelebb ellenőrizzük, már megint lesz néhány.
Ha már eléggé el vannak terjedve, belepve egy sarjat sok gyapjú-fészekkel, a csúcsokon kis fiatal egyedekkel, akkor egyszerűbb lesz ha egyszerűen eltávolítjuk a fertőzött hajtásokat, feltéve ha ez nem ront a növény alakján vagy nem befolyásolja túlélését.
Ha már az egész kaktuszon el vannak terjedve és lehetetlen leszedegetni őket, ugyanakkor egyre esélyesebbé válik, hogy szétterjedjenek a környezet többi növényére, akkor nem marad más hátra, mint találni egy még érintetlen hajtást vagy amit még könnyen fel lehet szabadítani és azt leválasztani, meggyökereztetni, hogy lehessen a jövőben egy azonos növényünk.
A rovarirtó vegyszereknél arra is oda kell figyelni, hogy lehetőleg növényi kivonatok legyenek, mert a szintetikus anyagokat néhány faj rosszul viselheti, a hajtáscsúcsok leszáradhatnak.
A teljes levélmetszést nyáron kell végezni, a tavaszi erőteljes fejlődés enyhülése után, minek következtében a bonsai új levélsorozatot növeszt, melyeknek mérete kisebb, sűrűsége nagyobb. Gazdagabb ágrendszert, melyeknek internóduszai rövidebbek lesznek. Ilyenkor a leveleket egyenként ollóval kell eltávolítani úgy hogy a levélnyelet meghagyjuk. Szerepe, hogy védje a levélhónalji rügyeket a kiszáradástól. Azok mikor megindultak a levélnyél elszárad, leesik helyet adva a frissen hajtott leveleknek.A kíméletesebb változat a részleges levélmetszés, ez abból áll, hogy késő nyárig fokozatosan távolítjuk el a nagy, nem kívánt leveleket, melyek helyébe kisebbek nőnek vissza. Tehát a növény nem egyszerre kapja a teljes levéltelenségből származó stresszt, hanem hetekig elhúzódik és szinte észrevétlen is lehet. A legerősebb, legnagyobb levelek az ágak csúcsán helyezkednek el, ezek nélkül az ág alsóbb, mélyebb részeiben található gyengébb levelek több fényt kapnak, érvényre jutnak. Ez az eljárás felerősíti a gyengébb ágakat, eltakart növekedési zónákat.
A levélmetszés idején kevesebb vízzel kell locsolni a bonsait, hiába vehet fel a gyökérzet sok vizet nincs párologtatási felülete (levélzet). A fényre szüksége van, ami a rügyek beindulását serkenti, viszont a tűző naptól óvni kell. A tápoldatozást ki kell hagyni, néhány hétig, míg az új levelek megjelennek. A fa, ahhoz hogy sikeresen átvészelje ezt az eljárást viruló egészségben és jól fejlett állapotban kell lennie.
Másik előnye ennek az eljárásnak, hogy levelek nélkül jól tanulmányozható az ágrendszer, sőt ebben az állapotban metszeni és drótozni is lehet, csak éppen a megmaradó rügyek ne szenvedjenek sérülést.
A kaktuszok tápoldatozását télen, a nyugalmi periódus alatt teljesen kihagyom, hogy ne serkentsem növekedésre míg pihenniük kell, csak Május elejétől a szabadba (erkélyre) való kikerülésük pillanatától kezdem el (a vegetációs periódusnak megfelelően, ami a legtöbb tápoldat esetén havi két alkalmat jelent). Hiába kezd el növekedni már jóval hamarabb a tavaszi nappalok óráinak száma és fokozódik azok felmelegedése, míg éjszakai fagyoktól lehet tartani, addig nem kerülhetnek ki és szobai körülmények között (ahol még mindig nem elegendő a fény) a tápoldatozás hatására megindult hajtások, sarjak elnyúltak, életlenek lennének és a fajtajelleget nem tükröznék, így a kaktusz veszítene értékéből. Az átültetést is erre a periódusra időzítem ugyancsak a túl korai hajtatást elkerülve. Ha előfordul, hogy mégis megjelennek elvékonyult sarjak vagy hajtások, ezeket eltávolítom, hiszen a szabadban már erőteljes, dús hajtások fogják követni és ezzel a bokrosodást is elősegítem.
A levéldísznövények esetén már hamarabb el lehet kezdeni, Április elejétől, mert nem sínylik meg annyira a fény hiányát, legalábbis az új hajtásokban ez nem vagy alig fog mutatkozni és már erőteljes fognak hajtani mire a szabadba kerülnek.
A levéldísznövények esetén már hamarabb el lehet kezdeni, Április elejétől, mert nem sínylik meg annyira a fény hiányát, legalábbis az új hajtásokban ez nem vagy alig fog mutatkozni és már erőteljes fognak hajtani mire a szabadba kerülnek.
Előfordulhat, hogy előbbi évekhez hasonlóan minden körülményt helyesen biztosítunk (fény, tápanyag, víz, hőmérséklet) kaktuszaink egészséges és eredményes növekedéséhez és mégsem érünk el semmilyen fejlődést a növekedési időszakban, viszont el sem pusztul a növény. Ilyenkor kell gondolnunk arra, hogy nagy valószínűséggel a talaj szerkezete romlott le vagy ment tönkre teljesen. Ugyanis egy edényben a kis mennyiségű talaj nem tud önállóan regenerálódni, mint ahogyan a természetben történik a mikrobiológiai élet következtében, magyarán nincs mi újból fellazítsa a szerkezetet, nincs mi pótolja a kimosott, kioldott ásványi anyagokat, fenntartsa a megfelelő pH értékét.
Növényünket ápolva különböző hatások érik a talajt, gondolok itt az öntözésre (túlöntözés), az öntözővíz gyakori keménységére, a nap és a szél általi szélsőségesebb kiszáradásra, a károkozók talajt is romboló ténykedéseire (tőzeglégy), a fizikai úton történő tömörödésre (nyomkodás következtében), melyek során kedvezőtlenné válnak a porozitásviszonyok, a víz-levegő-tápanyag aránya (ezeket megkötő és leadó képessége) ezáltal rossz felületté és rossz közvetítőkké válnak a gyökér tápanyag-felvételi tevékenységére.
Ezért ajánlott kétévenként cserélni a talajt, de ha bármilyen problémát észlelünk vele kapcsolatban, rosszul vezeti a vizet, lucskosodik vagy túl hamar kiszárad, akkor gyakrabban is, hiszen ezáltal nemcsak az az évi növekedést, hanem a növény egészségét is kockáztatjuk. A kerti föld sok szerves anyagot tartalmaz, hamar leromlik és tömődik, ezért inkább a tőzeg és homok keveréke ajánlott, kaviccsal az edény alján, de ebben az esetben ne felejtsük el tápoldattal pótolni a hiányzó, illetve csekély nélkülözhetetlen tápelemeket.
Növényünket ápolva különböző hatások érik a talajt, gondolok itt az öntözésre (túlöntözés), az öntözővíz gyakori keménységére, a nap és a szél általi szélsőségesebb kiszáradásra, a károkozók talajt is romboló ténykedéseire (tőzeglégy), a fizikai úton történő tömörödésre (nyomkodás következtében), melyek során kedvezőtlenné válnak a porozitásviszonyok, a víz-levegő-tápanyag aránya (ezeket megkötő és leadó képessége) ezáltal rossz felületté és rossz közvetítőkké válnak a gyökér tápanyag-felvételi tevékenységére.
Ezért ajánlott kétévenként cserélni a talajt, de ha bármilyen problémát észlelünk vele kapcsolatban, rosszul vezeti a vizet, lucskosodik vagy túl hamar kiszárad, akkor gyakrabban is, hiszen ezáltal nemcsak az az évi növekedést, hanem a növény egészségét is kockáztatjuk. A kerti föld sok szerves anyagot tartalmaz, hamar leromlik és tömődik, ezért inkább a tőzeg és homok keveréke ajánlott, kaviccsal az edény alján, de ebben az esetben ne felejtsük el tápoldattal pótolni a hiányzó, illetve csekély nélkülözhetetlen tápelemeket.
