T-bonsai&cacti
avagy a tűrelem bonsait terem
A "fasciation" vagy szalagosodás fizikai mutációk során létrejövő váratlan és szokatlan elváltozások a csúcsmerisztéma (osztodószövet) osztódásai során keletkező elsődleges testfelépítésben. Egy rendellenes nagyobbodása illetve összenövése a hajtáscsúcsnak, melyben a csúcsmerisztéma szokatlanul szélesített és lapított, azt a benyomást keltve, hogy sok szár (törzs) nőtt egybe. Ez lehetővé teszi a korlátlan növekedést, aminek az eredménye, hogy a hajtásnak tengely szimmetriája van központi szimmetria helyett. A növénynek legyező formája lesz, hullámosodik vagy taréjhoz hasonló alakot ölt. Az oldalhajtások általában hiányoznak vagy kicsik maradnak és fejletlenek.
Szalagosodást okozhat sokféle természetes és mesterséges egység. Különböző rovarok, tetvek, gombák és egyéb tényezők is okozhatják a hajtáscsúcs növekedési rendellenességét. A zavar pontos természete ismeretlen, de úgy tűnik, hogy a növény hormon egyensúlya is befolyásoló tényező lehet. Például a Corynebacterium fascians baktériumok citokinint termelnek, mely egy sorozat tünetet eredményez, pl. seprűsödés és szalagosodás. A szalagosodásról állítják, hogy spontán módon is megjelenhet. De nézzük részletesebben:
1)Genetikai szalagosodás:
Nem lehet pontosan tudni, hogy a szalagosodás örökölhető-e. Viszont, a növény ha már szalagosodást fejlesztett az továbbadható sarjak és oltás útján. Szalagosodott hajtást gyökereztetve gyakran találkozhatunk azzal a szituációval, hogy ez az állapot az új hajtások fejlődésével visszatér normál fejlődésbe. Tehát bizonyos esetekben a szalagosodás kialakulását, visszaalakulását tényleg befolyásolhatják, irányíthatják a gének. Sok faj hajlamos egész szalagos sorozatokat létrehozni, viszont azok jellegét, karakterét nagyban befolyásolják a környezeti tényezők, főleg a hőmérséklet és a táplálás. A Celosia argentea var. cristata egy örökölt szalagosodással rendelkező növény kiváló példája.
2)Élettani szalagosodás:
A)Természetes környezeti tényezők:
I.Rovartámadás. Több rovarfajról vélik úgy, hogy szalagosodást képesek okozni.
II.Nyomás. Azok a földalatti rügyek, hajtások, melyek a földet át kell szúrják hajlamosak hogy szalagossá váljanak.
III.Idényjellegű hatások. A vetés ideje befolyásolhatja a szalagosodást, a korai vetés növeli annak előfordulási esélyét.
IV.Hőmérséklet. Ha alacsony hőmérsékletet magas követ az a játszint esetében szalagosodást okozhat, ez más növényeknél is előfordulhat.
V.Ásványi hiányosság. A cink hiányának köztudottan szalagosító hatása van.
B)Mesterségesen alkalmazott tényezők:
I.Magonc csúcsának eltávolítása és lombtalanítás. A palánták fő hajtásának az amputálása szalagosodást kelt több fajban.
II.A növekedési pont megsebzése. A sebzés szalagosodást és mindenféle rendellenességet okozhat.
III.Ionizációs sugárzás (x és gamma sugarak).
IV.Gombás, baktériumos vagy vírusos fertőzés.
V.Táplálás. Az intenzív tápoldatozás, főleg a magas Nitrogén koncentrációjú növeli meg a szalagosodás kialakulásának esélyét.
VI.A vizet raktározó növények, azok között is a nehézkesen virágzó egyedek esetén, melyek aszályos körülményeknek vannak kitéve, majd bőséges vízellátást és tápozást kapnak, ez elősegíti a virágzást és szalagosodást is hozhat
VII.A növekedési szabályozók és gyomirtó alkalmazása. Főleg gyűrűszalagosodást okoznak, de ezenkívül egyéb torzulásokat és szervek összenövését eredményezhetik.
VIII.A növényt érő napi fénymennyiség váltakozása. A világosság vagy megvilágítás idejének növekedése vagy csökkenése szalagosodást válthat ki.
Minden cristata típusú kaktusz gyorsabban nő a normális változatánál, ami azzal magyarázható, hogy a meg növekedett felület jóval több fotószintetizálásnak ad lehetőséget. Ugyanakkor jelen van a "defasciation", mikor a növény egy új hajtása elkezd növekedni normálisan és a hajtás a növény normális hengeres alakját hozza. Én eltávolítom ezeket a hajtásokat, nem tartom szerencsésnek, hogy mindkét növekedési forma jelen legyen egy növényen, nem esztétikus és a növényt nem akarom arra buzdítani, hogy álljon vissza a normális növekedésre. Abban az esetben tartom meg míg megnő és megvastagszik annyira, hogy oltási alanynak használjam gyökereztetés után, hiszen jó alanynak bizonyul és esélyes, hogy a ráoltott nemes cristata formát öltsön.
Továbbá a cristata típusú kaktuszoknál gyakran előfordulnak mindenféle elváltozások, mutációk. A képen látható Opuntia subulata Cristata kaktuszomat 5 éve nevelem. A szalagosodás nem nálam alakult ki, hanem így vásároltam. Jól reagált feloltva is, ez olvasható korábbi írásaimban, mai napig él és növekszik. Idén tavasszal vettem észre, hogy a növényen kétféle színű tüske fordul elő, sárga és fehér. Felépítésben, alakban különbséget nem észleltem, viszont eléggé szembetűnő eltérő színezetük. Környezeti, vegyi hatásra nem gondolok, hiszen semmi rendkívüli vagy szokatlan a tartásmódomban, tápoldatozásomban és semmilyen más vegyszerrel nem kezelem őket. Növekedésből adódó színelváltozásról sem lehet szó, hiszen az adott rész nem új hajtásrész, hanem már egy ideje ebben az állapotába maradt. Más kaktuszomnál egyértelmű ez a jelenség, az új sarjak tüskéi kezdetben fehérek, majd a nyár folyamán a napfény és öregedés hatására besárgulnak, a kaktusz valódi fajtajellegét tükrözve
A szalagosodott kaktuszokat kissé szigorúbb körülmények között kell nevelni, óvni a túlöntözéstől és az erős tápoldatozástól, hiszen törések, repedések és túlburjánzás következhet be, ami rontja a növény esztétikáját. A szaporítás módja a vegetatív szaporítás vagyis klónozás, egy ilyen hajtásrész levágva és meggyökereztetve megőrzi tarajos tulajdonságát és így fog növekedni a továbbiakban. A másik mód, hogy ilyen tarajos formát oltunk rá alanyra.
A kaktuszok edénnyalábjainak szerkezete és tulajdonságai:
A jelen esetben egy Astrophytum myriostigma cv. Huboki-rol van szó (1.kép), természetesen Hylocereusra oltva. A kevés oltásaimnak egyike, amelyet nem én készítettem, hanem a kereskedelemből vásároltam. Ettől még nagyon is kedveltem és lelkesen ápoltam. Télen teendő hiányában, jobb dolgom nem volt a kaktuszokkal, mint ellenőrizni, hogy hogyan viselik a telet, különös figyelmet fordítva oltott kaktuszaimra. A képen látható kaktuszomról azt vettem észre, hogy az alany rothadni kezdett, nagyon puha és vizenyős volt már. Okot nem találtam a pusztulására, lehet annak az eredménye, hogy a Hylocereus alanyként 1-2 évig bírja jól aztán elpusztul sok esetben, de hatására az Astrophytum gyorsabban nő, vagy hibridek esetén az új tulajdonságok hamarabb megnyilvánulnak.
Gondoltam levágom a nemest és beültetem földbe, mert normális körülmények között vissza kell gyökerezzen. Mikor vágni akartam valami keménybe ütközött a szikém, nem is erőltettem, lefejtettem az alany húsát és megmaradt gyakorlatilag csak az elfásodott edénnyaláb (2.kép). Hogy élhet-e így tovább a növény, erre egy kaktuszgyűjtő ismerősöm azt felelte, hogy „így önmagában nem tud funkcionálni, olyan ez, mintha egy csontváztól várnánk, hogy továbbéljen”.
Kertészeti ismeretekkel rendelkező kaktuszgyüjtő vagyok jómagam is, kinek a növények szerkezeti felépítése nem újdonság, viszont annak fizikai megtapasztalása mégis meglepetést okozott. Ugyanis idén télen tapasztaltam meg, hogy a kaktuszok testének középpontjában húzódó edénnyalábok olyan szilárdsággal rendelkeznek önmagukban (az alanykaktusz többi, övező szöveteinek segítsége nélkül), hogy egy kifejlett nemes kaktusz súlyát minden nehézség nélkül el tudják tartani, főleg elhalás után. Ugyanis élő állapotban a nyalábokat alkotó sejtek vizet és egyéb éltető anyagokat tartalmaznak, ilyenkor ezek a nedvdús szövetek rugalmasak és könnyen átvághatóak, ezért nem érzünk nagy ellenállást mikor az oltásra készülvén keresztmetszetben elvágjuk az alanyt. Elhalás után az élő anyagok távoznak belőlük és csak az elfásodott sejtfalszerkezet marad meg, ami erős szilárdságot kölcsönöz. Mindez jól megfigyelhető az edényalábokról készült képen (3.kép), mindig nehéz fotózni a kaktusz húsát nedvdús állapota miatt, mert visszaveri a fényt, a másodikon pedig jól látható a rostos szerkezet.
.Ha az edénnyalábokat felépitő sejteket, szöveteket, azok szerkezetét vizsgáljuk, akkor mindjárt érthetőbbé válik eme rendkívüli tulajdonságuk. Az edénynyalábok xylem, floem, azaz farészt és háncsrészt tartalmaznak. A xylem a növényi test szállítórendszerében a vizet és az abban oldott ásványi anyagokat közvetíti és szerepe van a szilárdításban, raktározásban is. Az anyagszállító faelemekben a támasztást, szilárdítást, ami most a figyelmünk középpontjában van, a farostok (xiláris, intraxiláris rostok) végzik, melyek hosszúra nyúlt, vastag falú, szűk üregű, kihegyezett végű, elhalt, fásodott falu szklerenchima sejtek. Ezeknek sejtfalanyaga a lignin. A floem a növényi test szállítórendszerében az asszimilációs (fotoszintetikus termékeket) termékeket közvetíti. A háncsrésznek is van szilárdító eleme a háncsrost, hosszirányban megnyúlt sejtek, vastag sejtfallal. Habár korántsincs akkora szilárdító szerepe mint a farésznek. Végül az edénnyalábok központi része a kambium, amely tulajdonképpen az osztódószövet és másodlagos szállítószöveteket hozza létre.
Hogy miért fontos beszélni ennyit róluk? Mert az oltás esetén ezeknek az edénynyaláboknak kell kapcsolatot teremteni egymással a forradás során a víz és az asszimilációs nedvek közvetítése, továbbítása végett.
Ezek után tényleg következik, hogy az alany megszáradt, elfásodott edénnyalábját levágom a nemesről és azt majd elültetem a földbe, mert az alanyról leválasztott nemes rész újból gyökereket hajt. Mindezt a tél végén, most a növény úgy is pihen. Addig élvezem a bizarr látványt és igyekszem megosztani önökkel (4.kép).
Downloadable english version: http://www.freewebs.com/tivaa/edenynyalab_eng.doc
Gymnocalycium mihanovichii var. Friedrichii, a rubinkaktusz titka:
A kaktuszok oltása a szaporitás mellett a rothadásnak indult kaktuszrészek megmentését és saját állományunk változatossá, különlegessé tételét is szolgálja. Az alany serkenti a nemes növekedését és ellátja azt tápanyagokkal, mint ahogy a saját hajtáscsúcsával tenné.
Szaporitásról elsõsorban a rubinkaktusznál beszélhetünk, amelynek nincsenek klorofill sejtjei, nem tud fotoszintetizálni, ebbõl kifolyólag képtelen megmaradni önállóan, ezért minden esetben egy alanyra van szüksége. Ezenkivül nemesnek bármilyen gömbkaktuszt használhatunk, akár még oszloposat is, csak éppen nyujtson esztétikus látványt még növekedés után is, igy a különleges lehetõségek számtalanok.
Számbavehetõ alanyok a következõk, de a lényeg, hogy erõteljes fejlõdésû, jól begyökeresedõ, sarjadzásra nem túl hajlamos fajták legyenek, hogy fejlõdésük és igényeik hasonlóak legyenek a nemes fejlõdési hajlamaival és igényeivel, de próbálkozni kisérletezni bármivel lehet:
Echinopsis (rá Ariocarpus)
Trichocereus (rá Rebutia)
Opuntia (rá Opuntia)
Selenicereus (rá Discocatus)
Peireskiopsis (rá Discocactus)
Echinocereus (rá Pediocactus)
Rubinkaktuszok Echinopsis-Trichocereus alanyon
Az oltás elõkészitése abból áll, hogy az alanyt beöntözzük, hogy elegendõ vizet szivhasson magába, különben a metszlap beszáradása következtében nagyon besüppedne a felület és az illesztés nem volna tökéletes, ami a forradás sikerét kockáztatná. Mindkettõ, az alany és a nemes rész is teljesen egészségesek kell legyenek. Ezenkivûl szükség van egy nagyon éles, lehetõleg szikére, hogy a vágási felületek roncsolásA mentesek legyenek és egyenesek. A nemest a legszélesebb pontja körûl kell levágni. Az összeillesztésnél lehetõleg az alany felülete legyen nagyobb és a bordákat körben vágjuk le, hogyha a vágásfelület besüpped a bordák és a kiemelkedõ bõrszövet ne emeljék meg a nemest és a középen kis gyûrüben elhelyezkedõ tápanyagforgalmat lebonyolitó edénnyalábok próbáljanak összeforradni.
Továbbá szükség van egy befõttes gumira és egy telefonkártyára. A telefonkártya saját hozzáadásom az oltás folyamatához és úgy tapasztaltam, hogy valamelyest növeli a forradás biztonságát, mert ha nagyon feszes a gumi könnyen belevágódhat a nemes kaktusz husába, ugyanakkor egyenletes nyomást gyakorol a nemes teljes felületére. Azonkivûl stabilitást is biztosit a guminak, nem pattan le a nemesrõl, akár az egyenlõtlen felületek esetán sem, hiszen a plasztikkártya bármilyen alak után könnyen formálható és törhetõ.
Cristata tipusú Opuntia rögzités és növekedés után.
A megfelelõ befõttes gumi az, amelyik teljesen kiszoritja a levegõt a vágott felületek illesztésénél és létre tud jönni a forradás, ezt a cserép alatt húzzuk át és leszoritjuk vele a nemest. A gumi-szoritást kb. 2 hétig hagyjuk rajta és ezalatt biztosra eldõl, hogy sikerült-e a forradás.
Jól fejlõdõ Rebutia sarjakkal Trichocereus alanyon.
Az viszont, hogy a két oltás kompatibilis-e abban nyilvánúl meg, hogy a nemes növekedik és sarjakat hoz, virágzik. Mivel az oltás tavasszal ajánlott, mindez rendszerint a nyár folyamán meg kell történjen, legkésöbb õszig. Szükségbõl (pl. rothadásnak indulás esetén) bármikor lehet oltani, ha elegendõ fényt, páratartalmat (szaporitószekrénnyel) és kb. 20 fokot tudunk biztositani.
A képen látható oltásom több mint egy éves és sem növekedést sem sarjadzást nem eredményezett, való az állitás, hogy medvetalpféléket inkább csak medvetalpfélére érdemes oltani.
Rebutia Opuntia alanyon.
Végezetûl tudni kell, hogy egy alanyra ráoltott nemes fajtajellege megváltozik, ami a tövisek elváltozásában nyilvánulhat meg (nagyobb tövisek, vagy ha azelött testhezállóak voltak felállóak lesznek), alakváltozás következhet be (felfúvódnak, megnyúlnak), virágzás és növekedés erõteljesebb serkentése, stb. Tehát aki a növény életteréhez hasonló fajtajelleget szeretne elérni, annak nem tanácsos oltással foglalkozni.
Letölthetõ változat:
http://www.freewebs.com/tivaa/oltas_tivaa.doc
Oltás és alany hatásának következményei:
A Rebutia heliosa "Sunrise" esetében az oltás következménye, hogy idén tavasszal kivirágzott, a saját gyökerén levő növény nem. Ugyanakkor a kaktusztest kissé megnyúlt henger alakú, a tüskék testtől elállóak lettek.
Az Opuntia subulata "Cristata" fajtánál nincsenek nemkivánt hengeres kinövések (amely már nem tűkrözi a növény fajtajellegét), ha alanyra van oltva, saját gyökéren viszont évente egyszer-kétszer előfordul.
A kaktuszok oltásának nem csak az a hagyományos módja létezik, hogy oszlopkaktuszra gömbkaktuszt oltunk, hanem a variációk sokasága kimeríthetetlen. Szerencsénkre a kaktuszok toleránsak próbálkozásainkra, így nagy arányban sikerülhetnek, ha néhány alapszabályt mindig betartunk. Tény, hogy az egy fajon belüli egyedek forradása sokkal valószínűbb azonos szerkezetük, hasonló felépítésük miatt. Ilyen kiindulásból próbáltam meg én is az Opuntia subulata "Monstrosa"-at ráoltani egy közönséges fügekaktuszra (Opuntia). A Monstrosa hengeres testrészét úgy vágtam el hosszában, hogy tulajdonképpen egy harmadrészre és egy kétharmad részre osztottam, ügyelve arra, hogy az egyharmad rész tartalmazzon edénnyalábokat, hiszen ezeknek találkozniuk kell a fügekaktusz lapított testében húzódó edényalábokkal az erre való ráfektetés során. A forradás kb. 5 nap alatt megtörtént, de a gumiszorítást két hétig hagytam rajta biztonságból. Ahogyan azt eltávolítottam máris megindult az areolák kihajtása. Így egy levágott és földbe helyezett hajtás gyökeresedési idejét átugortam. Ugyanis 10-15 vagy annál is több napra és ideális körülményekre van szükség a begyökeresedéshez. Miután a növény kellőképpen megerősödött gyökerekben és nedvek felvételében, csak utána kezd el sarjakat hozni. Az én növényem esetében, ahogyan a forradás megtörtént a nemes azonnal kapja a táplálékot az anyanövénytől, saját hajtásaként nevelve azt. Ezen oltásnak gyakorlati jelentősége rothadásnak indult egyedek megmentésénél is van.
