T-bonsai&cacti
avagy a tűrelem bonsait terem
 |
"Valahányszor érintkezésbe kerülünk a természettel,
tiszták leszünk." C.G.Jung
For English visitors: http://www.webforditas.hu/index.php?show=webTab〈=english
Pentru cititorii în limba românã Galeria mea: http://www.ro-bonsai.ro/forum/index.php?topic=136.0
Elérhetõségeim: tivaa@freemail.hu
tivadar.nagy@gmail.com
yahoo mess ID: tivus_maximus
Marosvásárhely
A honlapon készült képek Kodak EasyShare C340 kompakt, az újabbak Panasonic Lumix DMC-FZ18 fényképezõgéppel készültek.
A Dendrobium nemzetség a legnépesebb az Orchideák családjában. 1400-1500 faj tartozik ide változatos és gazdag megjelenésformában. Elterjedési területük Ázsia trópusi és szubtrópusi vidéke, a Fidzsi szigetek és Ausztrália. Többségük epifita (fán lakó de nem élősködő), de akad közöttük szikla és talajlakó is. A mély lila orchidea neve Dendrobium Quique Ramirez, a túlnyomóan zöld-arany színűé Dendrobium Airang Gold. A lila látványosabb és hamarabb magára vonza a figyelmet, viszont saját tapasztalataim szerint (pl. az Anthuriumoknál is) a zöld vagy zöldes virágok sokkal tartósabbak és hosszabb életűek mint bármilyen más színű... Nagy a fényigényük, de a közvetlenül ráeső napfény könnyen leperzselheti a leveleket súlyos égési sebeket ejtve rajtuk. Melegigényesek, télen is minimum 14-16 fokon kell tartani őket. Szeretik a magas páratartalmat, de elviselik a szobában levő szárazabb levegőt is. A léggyökereket semmiképpen sem szabad eltávolítani, hiszen nagyban hozzájárulnak a szűkös páratartalom jobb hasznosításában, sőt asszimilálni is képesek. Intenzív (heti) tápoldatozással és locsolással évente többször is megvirágoztatható, télen a pihenési periódusban ezeket természetesen moderálni kell. Ha jól érzik magukat környezetükben akkor akár több hónapig is örvendeztetnek virágaikkal, érdemes odafigyelni rájuk.
Szeptember 26-27-én pályázat útján alkalmam volt részt venni az Egyetemi Bonsai Club által szervezett Országos Bonsai és Suiseki kiállításon a Budapesti Állat- és Növénykert Barlangtermében. Ausztriai, szlovákiai és magyar kiállítok mellett egyedüli erdélyi résztvevőként 100 bonsait állítottunk ki összesen. A benevezett buxusom 
tulajdonképpen egy "urban yamadori", ugyanis egy jó barátom kertjéből származik. 2007-ben lett begyűjtve és már akkori formája az egyenletesen megdőlt (shakan) stílust sugallta, magassága 32 cm (csuj). A kiállítás színvonalát emelték a résztvevő mesterek és alkotásaik, közülük Rácz Györggyel volt alkalmam szót váltani, akivel az Erdélyben bőségesen gyűjthető borókákról és a fenyőféléken alkalmazható metszési, átültetési technikákról beszélgettünk. Kiállított yamadoriainak kvalitása arra ösztönzött, hogy tovább és egyre jobban mélyüljek el a yamadorik begyűjtésében. Ugyanakkor, hogy főképpen az őshonos fajokra kell a hangsúlyt fektetni, hiszen azok viselkedhetnek a legjobban az adott, általuk megszokott környezetben. 
Díjat nem nyert fiatal bonsaiom a részvételi díszoklevélen kívül, azonban nekem mégis jelentős eseménynek számit, 5 évnyi munka első, igazán elismerése a bonsai társadalom által, azáltal hogy maguk közé fogadtak, valamint hogy valószínűleg első külföldön kiállító romániainak tudhatom magam. A kiállításról fotók a Exhibition oldalon, a buxusom jobb képminőségben a BonsaiGallery oldalon tekinthetők meg.
A környezeti hatásokra érzékeny kaktuszokat nem csak gondatlanságból lehet túlöntözni, akkor is előfordulhat ha nincsenek kellő körülmények a nevelésükhöz, ha nem tudunk individuálisan foglalkozni oly külömböző és számos fajukkal. Túlöntözés esetén az történik, hogy a nagyon nagy talajnedvesség következtében nagy a talajban levő víz nyomása, míg magasabban tartózkodik a kaktusz sejtjeinek hidrosztatikus nyomásánál, addig további vizfelvételre készteti a növényt, mely által a sejtek túltelítődnek vízzel, ez a kaktusz testének ráncosodásában nyilvánul meg. A kaktusztest belső, puha, szivacsszerű és átettsző részét alkotó viztározó parenchima sejtekben fordul elő, melyek hullámzó, nagyon vékony sejtfallal rendelkeznek. Ezekben kis gödörmezők találhatóak, melyekbe a vékony sejtfalon keresztűl könnyen áramlik a víz; vízzel telítődve vagy vizet veszítve nagyon meg tudják változtatni a sejtek térfogatát. Az Opuntia fragilis var. Denudata-mal ez
A képen látható színelváltozás napégés, a tűző nap hatására bekövetkezetett sejtkárosodás a leveleken. A téli periódusban lakásban nevelt vagy az árnyékos helyet kedvelő növények esetén következhet be, ha a szabadba való kerülésük alkalmával elmarad a fokozatos szoktatás az erős nyári napfényhez. A növények napsugárzás elleni védő mechanizmusa a karotinoidok tevékenysége (a narancssárga pigment forrása), melyek vezetékként elvezetik a napfény energiáját nem kívánt, fölösleges elektronok formájában oda ahol nem okoznak károsítást a növényben és a fotószintézis menetében. A 40—50°C-ot már súlyosan megsínylik, kezdetben a zöld szín halványul, majd átváltozik sárgává, erősödik a sárga szín míg fakó barnává nem változik, mely végül teljesen átlátszó foltokká válhat. Ezeket a leveleket el kell távolítani, ugyanis el fognak száradni még akkor is miután bevettük a déli erős fényből károsult növényünket. Továbbá világos, de nem direkt fényben kell tartani őket. 
A déli öntözést kerüljük, hiszen a leveleken levő vízcseppek felerősítik a nap fényerősségét (mintegy nagyítóként hatva) és ugyanez a hatása az üvegnek is, ha beüvegezett erkélyről vagy üvegházról van szó. Ilyen esetben árnyékolást alkalmazhatunk, a leghatékonyabb a zöld színű háló.Mivel évről évre egyre erősebb a nap sugárzása az üvegházhatás, az ózonréteg ritkulásának következtében a jól tüskézett kaktuszoknál is előfordulhat a napégés, ugyanis a párologtatást csökkentő, bőrszövetet védő tüskék nem mindig elegendőek.
Egyéb károsítók és kórokozók a Pests oldalon találhatóak meg...
Eleve azért választottam ezt a cukorsüveg fenyőt (Picea glauca conica) a sok többi közül, mert érdekes és vastag csavarulattal kezdődik a törzse. Ebből kiindulva döntöttem úgy, hogy a legelőnyösebb lenne ha Moyogi stílusban folytatnám az alakítást. A moyogi nem más mint lágy ívben, minden irányban kanyargó, vékonyodó törzsű fa, melynek lombozata háromszöget kell alkosson. A törzsből két hajtás származott, a vastagabbat és hosszabbat távolítottam el meghagyva a vékonyabbat, rövidebbet, hogy nagyobb kontraszt jöjjön
létre a törzs és a törsz folytatásának szánt hajtás között, ezáltal idősséget érzékeltetve. Ezt a hatást növeli továbbá, hogy az eltávolítás konkáv ollóval történt, így a sebképződés nem lesz kitüremkedő, esztétikus marad. A stilushoz hűen, a fa drótozása során enyhébb hajlításokat hoztam létre a törzsön, ezáltal egy kis dinamikát hozva a fa ágrendszere közé is. Ezután következett a megmaradó ágak kiválasztása és drótozás által az ágak irányultságának megadása, melyek mindig a törsz külső domborulataiból 
indulnak és legfeljebb vízszintesen állnak vagy kissé lefelé. A drótozásnak ez az első szakasza, mikor még csak beállítottam a fa tulajdonképpeni stílusának formáját. Majd következik az ágrendszerben minden egyes ág drótozása és azok kellőképpen hajlítása. A metszésnél is a fokozatosság elvét alkalmaztam, csak azokat az ágakat, ágrészeket távolítottam el amelyek teljesen fölöslegesek az alakításra nézve. Ez ugyanakkor hozzásegít az elágazások gyarapodásához, a minél intenzívebb növekedéshez, hogy kellő hosszúak legyenek és legyen miből válogatni amikor az ágrendszer részletes kialakítására kerül a sor.
Az átültetés, második metszés, drótozás jövőre marad, hogy tudjon kellő képpen megerősödni a növény az őt ért drasztikus változások során, hogy minél nagyobbat tudjon hajtani a vegetációs periódus alatt. Átültetéskor majd meglátom, hogy érdemes-e jobban letakarítani a földet az alaprészi csavarulatról, a jobb érvényesülés végett vagy így marad.
Afrikai bonsai(Trichodiadema bulbosum)
Hosszú, szívós törzzsel rendelkezik, sûrûn elágazódó ágrendszere egy alacsony és kerek bokrot alakit ki. 8 mm-es hosszúságú szukkulens levelei cilindrikusak, színezetük a fényes zöldtõl a szürkés-zöld árnyalatokig elõfordulhatnak. Csúcsukon elhelyezkedõ fehér és puha sörték korona alakba rendezõdnek, mely látványosabb megnyilvánulást kölcsönöz a növénynek.
Virágai az ibolyaszínû pirostól a bíbor pirosig elõfordulnak, sárgászöld (illetve rózsaszínes vagy fehéres) középpel, melyek szélessége elérheti a 2 cm-t is. A virágzás tavasztól õszig van, ez a jó teleltetés függvénye. Télen elviseli a fagypontot is (-4 fokig), de 10-12 fokon ideális tartani szárazabb körülmények között. Ez gumós gyökereinek köszönhetõ, ugyanis vizet és tápanyagot raktároznak a növekedésnek kedvezõtlen periódusok idejére. Ez a túlélési forma nemcsak a Kristályvirágfélék családjában fordul elõ, hanem több más növénycsaládnál is változó fejlettségi formában, amennyire azt az adott növény életkörülményei megkövetelték. Továbbá szereti a világos elhelyezést, ellenben direkt fény csak a reggeli vagy a lenyugvó nap fénye legyen. Jól bírja a nagy meleget. Jó vízáteresztõ, 5.5-6.5 pH-s közegben kell nevelni, akár a kaktuszokat, pozsgásokat. Mérsékelten kell öntözni, a pangóvíz ne álljon a cserép edényében.
A szaporítás mint már említve volt magvak vagy zöld dugványok gyökereztetése útján lehetséges.
Ha már elég nagy és látványos a kaudexe hogy a föld felé lehessen emelni és kis bonsai edénybe ültessük, akkor exotikus sõt bonsaios hatást kelt, megállva a helyét ál- mame bonsaiként is.
Egy kis elismerés a http://ro-bonsai.ro fórumot üzemeltetõ Lucian Radu Rusu részérõl az eddigi bonsai tevékenységeimért, még eléggé az út elején vagyunk, de jól esik ha valaki észreveszi és értékeli az ember munkáját. Itt szeretném megemlíteni, hogy érdemes ellátogatni erre a fórumra minden románul tudó lelkes érdeklõdõnek, hiszen egyre több tartalmas, részletes és pontos információkat osztanak, vitatnak meg a bonsaiokkal kapcsolatban. Tudni kell, hogy Lucian Radu Rusu nagyon komolyan veszi a bonsai mûvészet gyakorlását, népszerûsítését és tudásának tovább adását nem kis erõfeszítéseket fordítva minderre, gondolok itt szakanyag fordításra, cikkek írására újságokban, kiállítások szervezésére, eladásra és végül egy jövõbeni jogilag bejegyzett szövetkezet létrehozására, mely tudtom szerint elsõ lenne az országban. Ebben és a fórum gazdagításában szintén nagy szerepet vállal Popan Vasile szatmári bonsai nevelõ is.
Ez év ('08) Szeptemberében volt alkalmam kilátogatni Danny Use bonsaifaiskolájába Belgiumban és megismerkedni a mesterrel személyesen. Majd egy hetet töltöttem ott besegítve a mindennapi teendõkbe, õszi jellegû munkák, mint japán juhar metszések, bukszus és egyéb örökzöld alakítások, tíz éves Pinus mugo prebonsaiok edénybe ültetése szabadföldbõl, egyben feltárva a gyökérnyaki adottságaikat, ami már segít a jövendõbeli stílusuknak meghatározásában. Lenyûgözõ személyes gyûjteménye van, szinte mind Európa legszínvonalasabb fái közé tartoznak, melyeket mesterfokon ápol, fejleszt és minden évben magasabb szintre igyekszik emelni, adottságait maximálisan kiemelve. Bonsai-kapcsolatai az egész kontinensre kiterjednek, sõt Ázsiára is, a bonsai bölcsõjébe kiérdemelvén a japánok tiszteletét és elismerését is. Egyáltalán nem szokatlan jelenség, hogy egy adott pillanatban kertjében vagy asztala körül egyszerre három, vele együtt négy nemzetiség is ül, áll. Õ a belga, egy japán meg egy francia profi és én az erdélyi magyar lelkes amatõr...Közvetlen személyiség, barátságos, de nem túlságosan bõbeszédû. Inkább mutatva tanít mint beszélve és azonnal egyértelmûvé válik az, hogy mindent úgysem lehet ellesni tõle, hanem sajátosan érezni kell a bonsait, harmóniában lenni a növénnyel minden mozdulatban ahogyan õ teszi.
Mondta, hogy lelket kell adni a fába, hogy bonsaiá változzon, hiszen mindenik alkotásnak kell léteznie egy nagyobb testvérének a természetben... Velem fõleg a drótozás technikájára és azok fázisaira tért ki részletesen, errõl beszámolót a Study oldalon lehet találni. A bonsaiokról fotók pedig a Postcard oldalon szemlélhetõk meg.
A szalagosodásról általában és annak egyik mutációjáról a Grafting and Mutations oldalon olvashatnak.
Különleges kompozíciót lehetne létrehozni a karácsonyi kaktusz, Schlumbergera truncatus (mélyen fogazott) és a húsvéti kaktusz, Rhipsalidopsis gaertneri (bordó szegély, erõs szõrözöttség) összeültetésével, hiszen mindkettõ levélkaktusz. Rokonságukat az is bizonyítja, hogy a húsvéti kaktuszt Schlumbergera gaertneri-nek is nevezték. Igényeik mégis eltérnek, ami a virágoztatás idõzítését illeti és valamelyikük hiányt kell szenvedjen vízben, fényben, tápoldatban a másik javára. A karácsonyi kaktusz árnyékos helyen július-augusztusban kevesebb vizet és tápanyagot kell kapjon, majd szeptembertõl, mikor a növény a lakásba kerül lehetõleg 15 fokos átlaghõmérsékleten kell tovább tartani ugyancsak mérsékelt öntözéssel. Majd a bimbók megjelenésekor Karácsony tájékán bõségesen lehet öntözni és tápoldatozni. Ha tûzõ napon és magas hõmérsékleten vonjuk meg a vizet növényeinktõl az azok pusztulásához vezet. A húsvéti kaktusz április környékén hozza virágait és nagyon érzékeny a túlöntözésre, az évi egyetlen virágzása könnyen rámehet ha nem figyelünk oda. Két öntözés között földje kissé ki kell száradjon. Úgyszintén virágzás elõtt 10-15 fokon kell tartani a növényt mérsékelt öntözéssel, fényben, majd jöhet a bõségesebb öntözés ha Húsvét tájékán megjelennek a bimbók.
Ha mégis különleges hatásokra törekszünk, ezt el lehet érni virágszínben karácsonyi kaktusz fajták és húsvéti kaktusz fajták összeültetésével, természetesen külön-külön.
Mindkettõ virágairól további fotók CactusGallery oldalon.
Idén hagynom kellett elnõni Lonicera japonica Halliana bonsaiomat elvesztve ezáltal valamelyest formáját, hogy élvezhessem virágait. Viszont ha módom
lett volna a törzs által szerencsésebb stílust választani, akkor minden évben metszett formában is élvezhetõ lenne a kúszólonc csodálatos virágai. Ez lenne a Kaszkád stílus, ezen belûl is hosszabb hajtásokat hagyva, kissé szabadjára engedve és hagyva lelógni azokat (kb. 8 nódusznyit, hogy a hajtás tartalmazza a virágokat). A vadszõlõnél (Parthenocissus) gyakori a kaszkádnak ez a változata.Megfigyelhetõ, hogy két különbözõ szinû virág is elõfordúl ugyanazon növényen. Ez annak köszönhetõ, hogy a fehér-rózsaszín virágok elnyilás elött besárgulnak. Az elsõ pár virág az idei hajtás ötödik nóduszán jelenik meg. Mind illatosak, a jellegzetesen erõs és édes lonc illat, melyeket a méhek szívesen látogatnak. Virágzás után megjelenõ fekete termései pedig a madarakat vonzzák.
A fa versenyformáját lásd a BonsaiGallery oldalon.
A bonsainak szánt fák begyûjtését a természetbõl Yamadorinak nevezzük. Ez az õsi módja a bonsai készítésnek, elsõ fázisának, hiszen elev
e olyan fákat kell választani melyek már a természet viszontagságai által magukban hordozzák a bonsaiok alapvonásait, ilyen a törzs vastagsága, esetleg megfelelõ ágrendszer, stb. Szerencsés egyedek esetén éveket spórolhatunk meg, amíg azonban valódi bonsai lesz belõle így is sok nevelés és alakítás eredménye lehet. És természetesen nem minden kivett fa vészeli át az élõhelyérõl való eltávolítását, fõként akkor fordulhat elõ, ha nem tudjuk elegendõ gyökérzettel kivenni a fát (ha mondjuk a nem megfelelõ körülmények miatt csak kevés elágazású és mélyre hatoló gyökerei vannak), ha nem tudunk az eredetit minél jobban megközelítõ életkörülményeket biztosítani (gondolok itt fényre, páratartalomra, talajösszetételre) nem ismervén eléggé a növény igényeit vagy megfelelõ helyiség hiányában. Viszont ha mindez sikerül és évek során egy egészséges, õshonos, a bonsai jellemvonásait hordozó fával tudunk elõhozakodni, akkor meggyõzõdésem, hogy természetközelibb lesz mint bármelyik faiskolából vásárolt vagy egzotikus növény. Különösen oda kell figyelni a bonsainak alkalmas õshonos fajainkra, mert ha ilyen növényekbõl készítjük a bonsaiainkat, akkor általuk a közvetlen természetünk gazdagságát mutathatjuk be. További részletek a Study oldalon.
Madagaszkári ékszer, madagaszkár drágaköve (Euphorbia leuconeura)
Örökzöld, legtöbb esetben egyenes feltörõ, szukkulens törzse jellemzi, mely elérheti akár a 70 cm-es magasságot is. Törzsalapja kerek, továbbá szögletessé válik, így rendelkezik sima felülettel és éllel. Az éleken barna színû szõrözöttség figyelhetõ meg. A kifejlett törzs négy vagy ötszögletû. A sima felületeken van a levélalap, melyekbõl sima, zöld, elliptikus levelek származnak. Az élük sima, sûrûn erezett, párhuzamos erezetûk közepesen vagy enyhén ivelõek. A levélerezet ugyanakkor fehér, fényes és sima mint a levélfelület. A levelek elérhetik a 20 cm-es hosszúságot és a 6,5 cm-es szélességet is és kb. 5 cm-es hosszú, vöröses elszínezõdésû a levélnyél.
A virág kb. 0,8 cm hosszú és mindeniknek három fehér szirma van, melyek végükön kétfelé ágaznak. A virágok párosával nyílnak a levélhónaljból a növény felsõ felében körös-körül. A termesztésében egyedi, hogy a virág gyümölcsöt hoz, mindig egyesével 1 mm nagyságú, gömbölyû sötétbarna kemény magokat, melyeket egy méternél is nagyobb messziségbe képesek ellövellni. A virágzás és termés Márciustól Októberig tart
Eredeti élõhelyét figyelembe véve (Madagaszkár) trópusi növény, ami a növekedését illeti igénytelen szobanövény, tartása a pozsgásokéra jellemzõ.
Tejnedvük az Euphorbiaféléknek irritációt okoznak esetleg mérgezõek és a legújabb hír szerint, amivel tele van a világháló a növényrõl való érdemleges információ keresése során, hogy rákkeltõ hatású. Azt hiszem vannak jóval súlyosabb rákkeltõ hatású vegyi tényezõk, melyek az emberiséget, közvetlen környezetünket, sõt egész Földünket veszélyeztetik, melyekkel jóval többet kellene foglalkozni, mint egy ártatlan növénnyel, melynek fajra-jellemzõ tejnedvétõl eddig is óvakodtunk reflexszerûen irritációs hatása miatt, amit még személy szerint sosem tapasztaltam, pedig többször kontaktusba kerültem vele. További részletek a CactusGallery oldalon.
Magonctól kifejlett, virágzó egyedekig több Euphorbia leuconeura Eladó!
Ha az edénnyalábokat felépitõ sejteket, szöveteket, azok szerkezetét vizsgáljuk, akkor mindjárt érthetõbbé válik az a rendkívüli tulajdonságuk, hogy olyan szilárdsággal rendelkeznek önmagukban (az alanykaktusz többi, övezõ szöveteinek segítsége nélkül), hogy egy kifejlett nemes kaktusz súlyát minden nehézség nélkül el tudják tartani, fõleg elhalás után. Ugyanis élõ állapotban a nyalábokat alkotó sejtek vizet és egyéb éltetõ anyagokat tartalmaznak, ilyenkor ezek a nedvdús szövetek rugalmasak és könnyen átvághatóak, ezért nem érzünk nagy ellenállást mikor az oltásra készülvén keresztmetszetben elvágjuk az alanyt. Elhalás után az élõ anyagok távoznak belõlük és csak az elfásodott sejtfalszerkezet marad meg, ami erõs szilárdságot kölcsönöz.Az edénynyalábok xylem, floem, azaz farészt és háncsrészt tartalmaznak. A xylem a növényi test szállítórendszerében a vizet és az abban oldott ásványi anyagokat közvetíti és szerepe van a szilárdításban, raktározásban is. Az anyagszállító faelemekben a támasztást, szilárdítást, ami most a figyelmünk középpontjában van, a farostok (xiláris, intraxiláris rostok) végzik, melyek hosszúra nyúlt, vastag falú, szûk üregû, kihegyezett végû, elhalt, fásodott falu szklerenchima sejtek. Ezeknek sejtfalanyaga a lignin. A floem a növényi test szállítórendszerében az asszimilációs (fotoszintetikus termékeket) termékeket közvetíti. A háncsrésznek is van szilárdító eleme a háncsrost, hosszirányban megnyúlt sejtek, vastag sejtfallal. Habár korántsincs akkora szilárdító szerepe mint a farésznek. Végül az edénnyalábok központi része a kambium, amely tulajdonképpen az osztódószövet és másodlagos szállítószöveteket hozza létre.
A teljes leirás a Grafting oldalon.
A képen egy oltás néhány év múlva várható alakja látható. Ezzel az oltással gyakorlatilag két tényre is sikerült rávilágítani, egyik az, hogy a kaktuszok oltásának nem csak az a hagyományos módja létezik, hogy oszlopkaktuszra gömbkaktuszt oltunk, hanem a variációk sokasága kimeríthetetlen. Szerencsénkre a kaktuszok toleránsak próbálkozásainkra, így nagy arányban sikerülhetnek, ha néhány alapszabályt mindig betartunk. Az adott esetben a közönséges fügekaktusz lapított metszlapjára egy másik fügekaktusz (Opuntia subulata "Monstrosa") hengeres testének a harmadát fektettem rá.
A másik tényt az elõzõ mondatban már benne van, ugyanis az egy fajon belüli egyedek forradása sokkal valószínübb azonos szerkezetük, hasonló felépítésük miatt. És az areolák kihajtása szinte a forradás után megindulhat optimális körülmények között, kikerülve ezzel a földbe helyezett hajtás gyökeresedési idejét.
Az oltás megvalósításának részletei a Grafting oldalon, illetve a http://www.geocities.com/kaktuszok_pozsgasok/oltott_kaktuszok.htm weboldalon találhatóak meg
Shitakusa egyenlõ hangsúlyozó növény vagy növény kompozíció. A bonsai kiegészítõ eleme, mintegy teljességet adva a fa látványának, karakterének, természetesebb hatást és környezetet biztosítva. A bonsai vonalától kissé hátrébb kell kerüljenek, semmiképpen nem válhat a fotó vagy látvány domináns elemévé, ezáltal háttérbe szorítva a bonsait. Ugyanakkor fontos szerepe lehet abban, hogy érzékelteti a kiállítás vagy fotózás évszakát, attól függõen, hogy milyen növénybõl készült. Érzékeltetheti a fa eredendõ helyét, ha a hangsúlyozó növények ugyanarról a földrészrõl származnak.Ezek kis edénybe ültetett fûfélék, bambuszok, egynyáriak vagy kis évelõk, sziklakerti növények. Én a növényeim földjén kinövõ gyomkból készítettem a képen látható hangsúlyozómat, mert jóérzéssel tölt el az a tudat, hogy a növényvilágban, természetben semmi sem haszontalan, még a gyom sem. Magassága nem haladja meg a 12 cm-t. Ha többféle növénybõl álló kompozíciót alakítunk ki akkor úgy kell összeválasztani azokat, hogy a termesztési körülményei azonosak vagy legalább hasonlóak legyenek, különben nagyon rövid életû lesz, valamelyikük megsínyli a másik bõségigényét.
Nem kapnak bonsaihoz hasonló metszést, inkább szabadon vannak hagyva nõni. Kialakításukhoz évek nem szükségesek, mint a bonsaiok esetében, egy növekedési szezon alatt (tavasztól õszig) kialakíthatóak. Mindig viruljanak és kifogástalan állapotban legyenek, egy sárguló növény nagyon negatív hatást kelthet.
Még megtekinthetõ: Bonsai Gallery, www.bonsaiclub.ro/forum/viewtopic.php?f=1&t=1271
A http://gardening.ro weboldalon is megjelent a rubinkaktuszokról szóló irásom, "Gymnocalycium mihanovichii var. Friedrichii, a rubinkaktusz titka", az elsõ kaktuszok és pozsgások kategóriájában.
Eme kertészlap születésének ideje 2007. június 20, szerkesztõje Vass Dezsõ kertész kolléga és ahogyan õ mondja "Egy oldal a növény- és kertkedvelõk számára. Fontos információk az ön kedvenc növényeinek a neveléséhez. Ezen kivül hirek, érdekességek." (iwiw). További részletek a "Grafting" oldalon.
Fél éve ápolom a képen látható orchideámat, aztán július végén elindult a virágkocsány és augusztus elején négy csodálatos virág bontakozott ki rajta. A növény neve Zygoneria Adelaide Meadows, a kosborfélék családjába tartozik. Tartása a lakásban nem lehetetlen, keleti vagy nyugati ablak közvetlen közelében kell elhelyezni. Ha télen virágzó fajta, akkor lámpával pótmegvilágitást kell alkalmazni, úgy hogy a nappali fénnyel együttvéve tizenkét óra legyen. Ugyanigy télen a megfelelõ páratartalomról is gondoskodni kell (spriccolással), a lakás hõmérséklete megfelel. 
A növényt ritkábban (hetente egyszer), de bõségesen kell öntözni, viszonta viz nem állhat az edényében. Ha túl kemény a csapviz használjunk esõvizet. A rendszeres tápozás minden harmadik öntözésnél elengedhetetlen a virágzáshoz és a jó fejlõdéshez (a táp az NPK-t egyenlõ arányban kell tartalmazza).
2006 márciusán sikerült részt vennem az Oázis Kertészet keretén belûl Budapesten a Nemzetközi Orchidea Kiállitáson, a Magyar Orchidea Társaság 30-ik évfordulója alkalmából...
A http://artofbonsai.org oldalon meghirdetett bonsaiokról szóló fotóversenyen benevezett növényem és fotóm által sikerült bekerülnöm a nemzetközi mezõnybe, ugyanis a verseny Észak-amerikai és európai alkotók között zajlott. Véleményem szerint a verseny mércéjét az adja, hogy Morten Albek, Walter Pall és más európai mesterek növényei is konkurálnak. A legjobb gyõzzön!
Egy ilyen versenyre való felkészülés akár több hónapot is igénybe vehet, ami nem kimondott munka, hanem ki kell várni, amig a növény a legelõnyösebb formájába kerûl és akkor lefotózni.
Jelen esetben a benevezési határidõ Június 1 volt. Nagyobb alakitó metszést nem kellett végezzek rajta, a drótozás tavalyi, igy levélbontás után a fölösleges, oda nem illõ fiatal zöldhajtásokat távolitottam csak el. Majd május elején részleges levélmetszést végeztem, vagyis a túl nagyra megnõtt összes levelet eltávolitottam, azok levélnyeleit meghagyva. Megközelitõleg két hét elteltével sûrübb és kisebb méretû levélzetet eredméynezett, ami a fa koronáját kompaktabbá, harmonikusabbá tette. A hónap végén a fotózás elött eltávolitottam a drótokat, tavalyi lévén az ágak már rögzültek és a növény új edényt kapott, úgy hogy a földlabdát háboritatlanúl hagytam. Azért esett erre a háttérre a választás, mert a növény virágának hasonló szine van.
A http://geocities.com/disznovenyek brassói növénybarátok oldalán megjelent cikkem a kaktuszok oltásáról általában:
Az oltáshoz szükség van egy befõttes-gumira és egy telefonkártyára. A plasztikkártya saját hozzáadásom az oltás eljárásához és úgy gondolom, hogy valamelyest növeli a forradás biztonságát, mert ha nagyon feszes a gumi könnyen belevágódhat a nemes kaktusz husába, ugyanakkor egyenletes nyomást gyakorol a nemes teljes felületére. Azonkivûl stabilitást is biztosit a guminak, nem pattan le a nemesrõl, akár egyenlõtlen felületek esetén sem, hiszen a kártya bármilyen alak után könnyen formálható és törhetõ...további részletek a "Grafting" oldalon.
A Bonsai Club Romania Október 24, 2006 és Január 1, 2007 között meghirdetett virtuális versenyén Hedera helix benevezett növényem értékelése:
-általánosságban elnyerte a szavazók tetszését, kilenc fa közûl IV-ik helyezést (dicséretet) ért el 8,1 ponttal (pontozni 1-10 között lehetett).
-pozitivumok:-a bonsai készitésre választott nem túl gyakori és nehezen beszerezhetõ faj
-a növény fajtajellegéhez illõ chokkan stilus (egyszerû T-forma)
-nem utolsó sorban a kép minõsége és a háttér
-negativumok:-a törzs nem elvastagodó jellege
-nem elég gazdag ágrendszer
-túl nagy méretû levelek
Mindhárom negativum igaz és abból adódik, hogy a bonsai kialakitása még nincs bevégezve teljesen.
A http://kertpont.hu/uj/kertpont.php kertészeti magazin által meghirdetett "Kiskert" nevû cikkiró pályázatra beküldött irásom "A rubinkaktusz titka": dijat nem nyert (nézettség: 532), viszont Garami Márta a Kertpont szerkesztõjének értékelése: "A legizgalmasabb, szakmailag egyik legértékesebb irás. Talán speciális témája miatt kevesebb figyelmet kapott a kelletténél. A cikk értékét emeli, hogy szerzõje saját, képekkel illusztrált oltási módot mutat be. Gratulálok hozzá!" 
A teteje ennek a kaktusznak nem egy gyümölcs vagy virág, hanem a tulajdonképpeni Gymnocalycinum. A paraguay-i Chaco Boreal-ból származik és a növény legegyedibb jellemvonása a szine, a kaktusz test szürkés-zöld, pirosas csúcsokkal. Egy miniatûr kaktusznak számit, mely bokrok alatt nõtt és direkt napfénynek kitéve csak néhány hónapban volt egy évben. Ezért ha a növény erõs sugaraknak van kitéve elveszti klorofiljeit és élénk pirossá válik. Ezt a japán kertész-kutatók felismerve és alkalmazva 1914-ben létrehozták az elsõ szines kaktusz mutánst, ami szaknyelven gamma-sugaras mutagenezisnek nevezhetõ. A növény nem tartalmaz klorofilt, képtelen fotoszintetizálni, igy csak másik zöld kaktuszra oltva sikerülhet életben tartani...további részletek a "Grafting" oldalon.
Letölthetõ változat: http://www.freewebs.com/tivaa/gymno_tivaa.doc
